A sokat boncolgatott, lassan talán elcsépeltnek is nevezhető témában nehéz olyan érveket felsorakoztatni, amelyikre az ügyben valamelyik oldalról érintett fél nem tudna a saját oldaláról cáfolatot mondani, kapásból kontrázni, „bezzeg”-elni. Rövid internetes böngészés után pedig akár lexikonnyi mérető tanulmányt is össze lehetne gyűjteni az ügyben. Ennek ellenére foglalkoznánk egy kicsit a témával, elmélkednénk egy keveset a dolog hátteréről.

Ha csak arra gondolunk, hogy az autósok és a motorosok közötti kapcsolat egy fizikai kölcsönhatás, ami létrejön a közlekedés során közöttük, azaz, hogy egy útpályán közlekednek, vagy két út kereszteződésében találkoznak – jó eséllyel érintőfogás vétele nélkül –, persze egyszerű lenne az ügy. Ezzel viszont már foglalkozik a KRESZ, ezzel az idei szabálymódosítások ismétlése és rövid értelmezése szintjén foglalkoznánk következő cikkünkben. De mielőtt a száraz szabályzatismertetés következne, elemezzük egy kicsit a témát más szempontból!

Mivel korábban lettem „papírral rendelkező” autós mint motoros, és mivel ők vannak (mi vagyunk) többségben a motorosok számához képest, abból indulnék ki, hogy a közlekedésben résztvevő autósok közötti kapcsolatban is észrevehetőek bizonyos jellegzetességek. Az irányváltás „gondolatátvitellel” történő előjelzése, az elsőbbség nem-megadása, a busz-sávon jobbról előzés, majd a sáv megszűnésekor a „határozott” besorolás, az előzés közben a másikra rágyorsítás, az udvariasan bekéredzkedő autó nem beengedése, stb., mind a messze földön híres magyar közlekedési kultúra stabil alappillérei.

E tényezők fokozottan érvényesülnek a nálunk a törzsfejlődés alacsonyabb szintjén álló „T-mobilok” és a 60-80 LE teljesítménynél kisebb motorral szerelt gépjárművek vezetőivel szemben, valamint pl. a kisgyermekes matricával és babaüléssel felszerelt, kisgyerekkel közlekedő kismamák esetén, akik (mit nem merészelnek?) szintén részt vesznek a forgalomban.
A fentiek csak néhány saját gyűjtésből merített példa, amivel arra utalnék, hogy az ilyen háttérrel kifejlődött közlekedőktől a jogosítvány megszerzése után sem várható az autós-motoros kapcsolat gyökeres megváltozása.

Ha már az előbbiek nem sok jót ígérnek, nézzük inkább a motoros-motoros kapcsolatot! Ha próbálok elvonatkoztatni a tökrészegen-gumiégetős, motorostalálkozón-hajnalig-kómában-üvöltős, lakóházak-ablaka-előtt-éjszaka-száguldozós „kapcsolatoktól”, saját tapasztalatom szerint motorosként az ember mintha egy másik országban lenne. Még a legnagyobb esőben vagy szélben, komolyabb sebességgel hasító motorosoktól is kitelik egy intés, egy lábemelés a másiknak, annak ellenére, hogy soha az életben nem találkoztunk és nagy valószínűséggel nem is fogunk többet azon a 2 másodpercen kívül. Nem gondolom, hogy az összes autósnak hangos „Szeeeervuuusz, kééérlek”-kel és karlendítéssel vagy kalapemeléssel kellene köszöntenie minden autós-társát menet közben, de egy kicsit több tisztelet a többi közlekedő iránt hasznára válna mindenkinek.

Talán a motorosok közötti szolidaritás az autósokkal szembeni fenntartások, a korábbi negatív tapasztalatok vagy egyszerűen a motoros öntudat eredménye, egy valami azonban ezen a téren is visszatetszést okoz számomra: a szolidaritás sokaknál a motorok értékétől függ. Aki végigjárta a Romet-Verhovina-Jawa-Simson-MZ-stb. lépéseket és ezután jutott el oda, hogy egy nagyobb, ún. „komoly” motorkerékpárt megengedhessen magának, másképp értelmezi ezt az összetartást. Még a korábbi MZ-m használata során tűnt fel, hogy a szembejövő motorosok egy része felismervén a „gagyi gépet”, inkább beguggol és elhúz, a komoly gépeknek viszont bőszen integet. Sajnos ezt a fajta motoros-kivagyiság az autósok között tapasztalható negatívumokhoz hasonlítható. Emlékszem milyen érzés volt ez annak idején, és ha talán mosolyogva is, de akkor is visszaintek egy „kalimpáló” robogós gyereknek az időközben megkomolyodott gépemről, hadd érezze meg ő is azt az érzést, hogy egy „nagymotoros” intett neki. Természetesen nem erről szól a motorozás, de ha már kialakult ez a fajta szokás, nem ildomos senkit kiközösíteni belőle. Ezen apróságoktól eltekintve azonban a motorosok közötti kapcsolat jóformán eszményinek nevezhető.

Az autós-motoros kapcsolat terén már lenne épp mit fejlődni. Érdekes megfigyelni például, hogyan reagál eltérően egy motoros megjelenésekor egy igazi autós, és hogyan egy éppen autóba „kényszerülő” motoros. Az igazi autósoknál sokszor kiveri a biztosítékot egy motoros viselkedése. Bár pl. a hangos kipufogó nem mindig egyenlő a szabályszegéssel, az autósokból mégis ellenérzést válthat ki. A sorok között nagy sebességgel történő elhúzás sem épp a motorosok jó hírét öregbítő akció. Az ehhez hasonló, már jól ismert motoros-allűrök negatív hatásai még inkább fokozódnak a mostani gazdasági válság idején, mivel azt is gondolhatják sokan, hogy mekkora mázlista az, akinek még ilyen ínséges időkben is van lehetősége a többmilliós motorjával szórakozni.

Ugyancsak „tisztán” autós vezetők egy részéről tapasztalható sokszor az a fajta „burokban vezetés”, amikor még csak nem is számítanak egyéb közlekedési partnerek, pláne nem motorosok megjelenésére: ilyenkor kényszerülünk például türelmesen kivárni a sorok közti araszolást megszakítva, amíg a zöldre váltó lámpánál végre megindulva leküzdhetővé válik az autója és elhúzhatunk (a szándékos akadályozást jóhiszeműen hagyjuk figyelmen kívül). Szerencsétlenebb esetben egy kereszteződésben nem észrevett fényszóró ennél sokkal tragikusabb következményekkel járhat.

Az egyébként motort is használó autósok, illetve a két tábor közötti jó viszony fontosságát belátó sofőrök viselkedése saját tapasztalataim szerint már kezdi megközelíteni a nyugat-európai utakon tapasztalható kultúrált szintet.

Nyilván hosszan lehetne sorolni a példákat mind az autósok inkorrekt viselkedéséről, „betartásairól” a motorosokkal szemben, illetve a motorosok „bűneit” is napokig lehetne részletezni, hogyan nem veszik sokszor figyelembe a szabályokat, és hogyan változtatják néhányan közülünk mindkét fél számára életveszélyes versenypályává a közutakat, csak azért, mert épp egy 100-150 LE-s gép van alattuk (azt képzelve, hogy mennyire uralják a motorjukat). Szerencsére arra is egyre több példa van, hogyan közeledik egymáshoz a két tábor, a motorsport manapság tapasztalható népszerűsége is sokat lendít ezen az ügyön.

Nem hiszem, hogy a két fél közötti ellentétek, problémák csak az egyik vagy a másik oldal hibája lennének. Ezek megoldása minkét fél részéről kompromisszumokkal kell járjon: alkalmazkodni kell a nálunk is szerencsére egyre jobban beinduló motoros-élet szereplőihez, de a motorosoknak is vissza kell venni kicsit az arcból és meg kell érteniük: az utak nem versenypályák, illetve a hétvégi „lázadás”, az irodában felgyülemlett gőz kieresztése nem járhat az autósok, a gyalogosok és a többi motoros zavarásával vagy akár veszélyeztetésével.

Véleményem szerint az autós és a motoros kapcsolatáról gondolkodva egy alapvető dologról érdemes még szót ejteni. Amint az a mindennapokban látszik (és ha csak a közlekedés résztvevőit nézzük), a feszültség minden résztvevő között ott van, függetlenül hány nyomon haladnak. Az autós és a motoros közötti viszony talán azért van inkább porondon, mivel köztük elég nyilvánvaló a különbség. Ha ettől próbálunk elvonatkoztatni, és figyelembe vesszük, hogy mindkét járművet emberek vezetik, eszerint a probléma gyökere az emberek közötti feszültségekre vezethető vissza, azaz: ha az Ember-Ember kapcsolatot sikerül „rendbetenni”, akkor a címadó kérdéskörre is megnyugtató válasz fog születni. Amíg a buszon nem jön megint divatba az időseknek a hely átadása, amíg az egymás taposása a saját érdekünk érvényesítése céljából elfogadottnak minősül, amíg a zebránál babakocsival átkelésre váró kismama a percekig tartó reménykedés után egy rajta nagy kegyesen megkönyörülő vezető megállása után képes csak átmenni az úttesten – és még lehetne sorolni a közlekedésen kívüli életből vett problémákat – addig szerintem sajnos hiába várjuk többi területen is a 100%-os megoldást.

A magunk részéről törekednünk kell a lehető legtöbb előrelépés megtételére a saját területünkön – nemcsak, mint motoros – és ezáltal hozzájárulni a fenti Kapcsolatok minőségének lehető legjobbá tételéhez. E rövid bevezető után következő cikkünkben átismételnénk a motoros szemszögből pozitív szabályváltozásokat és a helyes értelmezésükről igyekszünk majd segítséget nyújtani.