Ezzel az írásunkkal egy interjúsorozat hagyományait szeretnénk megteremteni, melyben amatőr versenyzők mesélnek pályafutásuk alakulásáról, s beavatnak bennünket a motorok bütykölésének rejtelmeibe.

Első interjúalanyomat, Horváth Károlyt, motoros sikereiről kérdeztem. A 30 éves fiatalember saját példáján keresztül betekintést engedett abba, hogyan válhat egy átlagemberből amatőr motorversenyző, és mi jellemzi az odáig vezető utat. Karesz a pályamotorozással kapcsolatban is megosztott velem hasznos információkat, s a motor felkészítéséhez is adott néhány nagyon hasznos tippet.

A motorversenyzőkre jellemző, hogy már igen korán, óvodás korukban megtanulják, hogyan kell a kétkerekűekkel bánni, száguldozni. Te mikor kötöttél közelebbi ismeretséget a motorokkal?

Ha jól emlékszem, 8-9 éves lehettem, amikor megkaptam az első motoromat, egy 50-es Jáva Mustangot.  Apám és nagybátyám párhuzamosan tanítottak, de nem kellett sok idő, hogy belejöjjek a motorozásba. Idővel aztán ez lett számomra a legkedvesebb kikapcsolódás. Miután elkezdtem a középiskolát több 50 ccm-s motorom is volt (Simson, kis és nagy Romett, 125-ös, majd 250-es MZ-k, Cetka és Californiai Jáva, 250-es TZ. Ezeket csereberéltük egymás között a haverokkal, ismerősökkel. Otthon meg nagyban folyt a sufnituning, ahol átalakítottuk a gépeket a lőtérre vagy a helyi utakra krossz motornak. Ott tanultam meg igazán, és az ott szerzett tapasztalatokat tudtam később, illetve tudom még most is hasznosítani. A suli mellett egy maszek autóbontó és -szerelőhöz szegődtem némi zsebpénzért. Neki voltak négyütemű endurói és gyorsasági motorjai is, amiket egy-egy hétvégére kölcsön kértem. A Honda XR500-zal hatalmas nagy élmény volt számomra motorozni, s még a Kawasaki GPZ 500-at is kipróbálhattam. Miután félretettem egy kis pénzt, vettem egy saját krossz motort, egy 125-ös Honda CR-t.

El tudom képzelni, miket rendeztetek a haverokkal a terepen! Voltak jó bulik?

Persze, sokat gyűrtük a „tuning” krossz gépeket, esőben, sárban, sőt még hóban is. Nem hiányoztak a bulik, a szalonnasütéssel egybekötött kirándulások, az ügyességi próbák, a versenyek, a többnapos tóparti sátorozástól a motoros találkozókig volt minden. Persze akkor még jogsi nélkül.

A bukásokat, sérüléseket megúsztad?

Természetesen eleinte voltak kisebb esések, de ezek sajnos velejárnak. 1999-ben azonban volt egy nagy balesetem. A már korábban említett Honda CR-t akartam éppen eladni, de előtte még szerettem volna rendbe tenni a gépet. A várost szegélyező fenyves fölött próbálgattam a beállításokat, amikor váratlanul befogott az első fék, és elszálltam. Ott, akkor majdnem véget ért nemcsak a pályafutásom, hanem az életem is. Óriási hiba volt tőlem bukósisak nélkül nyeregbe ülni, mert különben karcolásokkal megúsztam volna a dolgot. Így azonban darabokra tört az arcom, s bevérzett az agyam a fejemet ért nagy ütéstől. Az arccsontjaimat titánlemezzel rögzítették, s egy hétig mesterséges kómában tartottak. Miután felépültem, eladtam a motort, és abbahagytam egy pár évre a motorozást. Pedig már komolyan gondolkodtam a gyorsaságira történő váltáson, de ezt a baleset meghiúsította. Később nem volt elég pénzem rá, majd fontosabb dolgok jöttek az életemben, amiket szem előtt tartottam. A munkaszerzés, a pénzkeresés, a családalapítás került a figyelmem középpontjába. Miután egyenesbe jöttem, az első gondolatom a motorozás volt.

Ezúttal azonban már nem a krossz, hanem a gyorsasági motorok érdekeltek.

Az érdeklődéstől hogyan vezetett az út az amatőr versenyzés felé?

Egy Yamaha R6-oson kezdtem. 2003-as évjáratú, teljesen gyári motor volt, mindenféle átalakítás nélkül. Használtan vettem, ami akkor, 2005-ben még egy viszonylag új motornak számított.

Nagyon jó kis gép volt, csak a magyarországi utakon nem lehetett nagyon kihasználni. Inkább az ausztriai szerpentineken motoroztam a kanyarok miatt, a jó minőségű aszfalton.

Már akkor éreztem, hogy ezt a motort pályára kell vinni, máshol nem igazán lehet kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Voltam is vele a Pannonia –Ringen, s egyből bele is szerettem, ez lett a hobbim. Összesen kb. 25 ezer km-t tettem meg vele, majd eladtam. Venni akartam egy ezres motort, abban láttam a jövőt. Azok tetszettek, lenyűgözött az erejük, a nyomatékuk, a gyorsaságuk. Persze az R6 sem volt kutya, pályára teremtették, de a szívem vágya ekkor már egy Honda CBR1000RR volt.

A korábbi nagy baleseted nem hagyott benned semmilyen nyomot? Nem volt benned félelem?

Szerencsére eddig egyik esésem után sem úgy álltam talpra, hogy többet nem ülök nyeregbe. Nem maradt bennem félelem, de utána talán mindig óvatosabban álltam neki újra, míg vissza nem tért száz százalékig a magam és a motor iránt érzett bizalmam. Egyébként, ha rájössz a bukást kiváltó hiba okára, és tudod, hogy ezt elkerülhetted volna, akkor nincs mitől tartani. Persze ezt nem mindenki gondolja így.

Tehát akkor egy ezres Hondára váltottál…

Igen, de előtte azonban a Yamahával is sikerült buknom. Akkoriban még haverokkal együtt járkáltunk fel motorozni. Tudod, hogy van ez. Egy idő után elkezded hajszolni az időt, hogy minél jobban menjél. Ha már itt tartunk, akkor buktam egy nagyot, eltört egy gerinccsigolyám. Elég súlyos volt, amit csak tetézett, hogy Magyarországon nem láttak el megfelelően. Mivel Ausztriában dolgozom, az ottani orvosom majdnem elájult annak hallatán, hogy milyen kezelésben részesültem itthon. Ekkor megtanultam, hogy soha többet nem megyek fel pályára utcai gumival, nem pályára beállított futóművel. Sajnos hasonlóan rossz tapasztalatot szerzetem tavaly augusztusban is kis hazámban. Miután egy bukást követően a pálya melletti egészségügyi központban elláttak, azzal engedtek el, hogy keressek azért fel egy ambulanciát. A lényeg, hogy ezúttal a bokatörést nem vették észre. Mivel 2 nap után a lábam százszor rosszabbul nézett ki, visszautaztam Grazba, s ellátogattam a balesetire, ahol 6 hét gipszet kaptam. Mindezek ellenére állítom, hogy a pályamotorozás sokkal biztonságosabb, mint a közúti száguldozás. Persze ha valaki csak gyakorlás céljából megy ki a pályára, és nem a köridőkre megy, az nem kerül hozzám hasonló fájdalmas helyzetbe.

Tudnál tanácsot adni a kezdő pályázóknak?

Fontos, hogy adjuk meg a módját. Ha nem csak „keringőzöl” egyet, akkor megfelelő védőfelszerelés nélkül soha ne gurulj ki a pályára. A másik, ha nem akarod, hogy annyi baja legyen a motorodnak, akkor szerelj le róla minden vacakot, kacatot. Indexek, lámpa, tükrök, hátsó lábtartó, rendszámtáblatartó, mind felesleges. Ezek ne törjenek, ha már nem muszáj. Azzal mindenkinek számolnia kell, ha ezt a sportot elkezdi, és folyamatosan részese lesz, majd megpróbál az idényben minél többet ott lenni, akkor egy szezon alatt egyszer biztos, hogy bukni fog. Bár a profik nevében nem beszélhetek.

A motort hogyan lehet, illetve ajánlott felkészíteni, ha valaki a körözgetésnél azért komolyabbra vágyik?

A legfontosabb a védőfelszerelés, utána következik a helyes gumiválasztás. A legjobb a slick vagy a vágott slick, amit a közúton is koptathatsz. Kezdetnek semmiképpen se kemény, inkább lágyabb keveréket használj. A futóművet, ha magad nem tudod beállítani, akkor vidd szakszervizbe, de akár a pálya mellett is találsz műhelyet, ahol segítenek ebben. Kezdetben a gyári futómű is megteszi, nem kell feltétlen az Öhlinset vagy a Wilberst megvenni. 70-80 kg-os testsúlyig a szériamotoroknak a futóműve, ha keményebbre át van tekergetve, akkor az a kezdő pályázóknak elegendő. Véleményem szerint fontos még az után gyártott versenyidomzat, hogy ne a gyári törjön, ha már úgy esik. A karbon védőelemeket is tudom ajánlani. Ezek egy bukás alkalmával, ha kopnak, akkor legközelebbre cseréld le, mert másodszorra már nem fogják megvédeni a motort, ahogy tapasztaltam. A bukógomba is jó dolog, ha a motor úgy csúszik ki alólad. Ha nem kap nagy ütést, és nem törik le, akkor sokat véd. Az első és a hátsó lengővillára is érdemes ezeket felszerelni. Ez után következhet esetleg az, hogy légszűrőt cserélünk, sőt, ennél még fontosabb a fékrendszer feltuningolása. Ki kell cserélni a fékcsöveket fémekre, verseny fékolajat kell beletenni, majd azt később sűrűn cserélni. A fékdugattyúkat tisztítani kell, ha lehet, akkor majdnem minden kerékcserénél, vagy amikor látjuk, hogy koszos. Ha rárakódott a fékpor, akkor le kell tisztítani.

A féktárcsákat is le lehet cserélni versenytárcsákra, amihez jó minőségű fékbetétek dukálnak. Versenyzés közben a gyáriak kapják rendesen a pofont a féktávokon, s eldeformálódnak. Egy versenyféktárcsának jobb a hőelvezetése, hűtése, ezért nem deformálódnak. Ezek voltak az első dolgok, amiket én lecseréltem. Ja, és még a kipufogó. Persze nem muszáj egyből az egész rendszert lecserélni, elég a hátsó dob cseréje, esetleg a katalizátor kiiktatása a pályára az hasznos lehet. A gyári leömlők maradhatnak, amit később igény szerint le lehet cserélni. A gyári dob cseréje versenycsőre némi előnyt jelenthet: egy-két lóerő, meg a hanghatás, amitől egyből azt hiszed, hogy jobban is megy a motor. Az igazi javulást az hozza, amikor egy komplett kipufogó rendszert felszerelsz, és veszel hozzá power commandert, meg egy sportlégszűrőt. De ez csak akkor szükséges, ha már tényleg jó időket mész. Én a Yamahával először 2’20 fölött tettem meg egy kört a Pannonia-Ringen.

A Honda CBR 1000 RR-ben egy erősebb, viselkedésben kifinomultabb, kezelhetőbb motort ismertem meg. Amúgy is az előnyére szolgált, hogy már egy technikailag is sokkal fejlettebb, 2006-os új motor volt, mikor szeptemberben megvettem.

A vásárlás évében egyszer voltam fent vele a pályán. Az első szezonban, ami 2007-ben volt, apróságokat vettem csak rá. Első dogom volt, hogy jó kis ragacsos slickeket tettem fel, és megfelelő futómű beállításokat alkalmaztam a pályán, amiben egy idős szaki segített. Még gyári idomzattal, de leszerelt kacatokkal mentem. Ebben az évben már egy kicsit komolyabban gondoltam a versenyzést, de még mindig nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt a hobbit akarom űzni. Féltettem a motort, s azt is ki akartam deríteni, hogy megy-e ez nekem egyáltalán. Természetesen nem úgy működik a dolog, hogy gondolok egyet, és most amatőr versenyző leszek. Mehetsz akár 500 kört, akkor se érsz el komolyabb eredményt, ha nem vagy tehetséges. Ha rájössz, hogy tetszik, szereted, és megy is, akkor van értelme faragni belőle egy versenymotort. De akkor már biztos lehetsz bene, hogy a motor és te sem úszod meg sérülés nélkül. Ezért fel kell készülnöd arra, hogy minden lehetséges eszközzel megvédd magadat és a motorodat. Amit tudsz, azt cserélj le után gyártottra, itt a spoilerekre gondolok. A lámpákat vedd ki, esetleg rakj bele után gyártottat, hogy ne kelljen folyton szerelni a motort, ha közútra mész vele. Amit nem tudsz leszerelni, azokat karbon elemekkel védheted meg.

Mit tanácsolnál, mire kell odafigyelni az első pályázások alkalmával?

Óvatosan kell menni, nem lehet egyből csutkáig húzni a gázt. Hagyjunk időt magunknak, megismerni a pályát, elraktározni az agyunkban a kanyarokat, a sebességi fokozatokat, a fékezési pontokat. Figyeljünk oda a kigyorsításra - ami talán a legfontosabb - mert a kezdők hibája, hogy lassúak a kanyarban, ezért túl korán adják rá a gázt, ami egy jó kis katapultáláshoz vezethet. Tudatosan kell növelni a kanyarsebességet, mely ugyan eltart egy darabig, de így elkerülhető, hogy a hátsó kerék megelőzzön a kanyarból kifele.

Hogyan alakult át a pályázás hobbiversenyzéssé?

2007-ben még próbálgattam magamat. A folyamatos fejlődés alapján úgy gondoltam, hogy akár jobban is tudok menni. Ekkor már nem úgy álltam a pályázáshoz, mint a haverok, hogy csak motorozgatunk. Elkezdtem kergetni az időt, béreltem időmérő szerkezetet, s transponderrel róttam a köröket. Ott ébredt fel bennem igazán a versenyszellem.

A szezon végén a Pannonia –Ringen indítottak egy tehetségkutató amatőr versenyt. Két csoportra osztották a mezőnyt a gyakorlás során megfutott időeredmények alapján. Az amatőrök között indultam el, ahol a második rajtkockát szereztem meg. A futamon majdnem végig vezettem. Az utolsó körben megelőzött egy srác, akit én folyamatosan próbáltam visszaelőzni minden kanyarban. Az utolsó előttiben gondoltam egy merészet, és beszúrtam a belső íven. Nagyobb volt a sebességem, mert nem fékeztem akkorát, simán elmentem volna mellette, de ő rám borította a motorját. A gépek összeakadtak, és kiszaladtunk a sóderágyba, de szerencsére nem estünk el. Mivel talpon maradtunk, sikerült visszamenni a pályára. Végül engem intettek le elsőnek.

Nagyon izgalmas volt a verseny, egy fantasztikus érzés. Akkor eldöntöttem, hogy a következő szezonban mindenképpen pályaidommal megyek, és komolyan veszem a versenyzést.