A motorace.hu történetében első alkalommal nyílik lehetőségünk egy használt motor bemutatására. Az csak a szerencsének köszönhető, hogy egy 2008-as Rossi-replikát kaparinthattunk kezeink közé.

A gépet jelenlegi gazdája jelentős szülői segítséggel szerezte be 2008-ban első tulajdonosként. Nem az első motorja volt ez, kisebb méretű, piros színű változatán már egy éves tapasztalattal rendelkezett, így nem okozott gondot az M1 megszelídítése.

A járgány esztétikai állapota nagyjából megfelel a korának, az idomokon több helyen egyedi matricázás nyomai fedezhetők fel. Az üzemeltető gondos gazda lévén fokozott figyelmet fordított mindemellett a replika jelleget megadó dekoráció megőrzésére. Az abroncsok még a gyári szerelésűek, lassan érik a cseréjük, bár ehhez a modellhez igencsak problémás az alkatrész-ellátás, így az eredetivel megegyező gumik beszerzése és felszerelése szinte lehetetlen feladat. Megjegyzendő, hogy a használó láthatóan maximálisan kihasználja a futófelület teljes szélességét, a „chicken stripe” mérete a nullához közelít, a technikás szakaszokkal tarkított pályákon kevés ellenfele van.

Mit érdemes tudni a technikai jellemzőkről? A modell feltehetően gazdasági okokból kifolyólag nem kaphatta meg az elékelt főtengelyű sornégyest, azonban egy nyomatékos sorkettes blokkot szereltek bele, amivel a pilóta rutinját kiegészítve, a mindennapokban is jól használható „vassá” válik a masina. A kipufogórendszeren kizárólag a végdob tekintetében történt minimális módosítás, ez kizárólag esztétikai jellegű, a rendszer így is „street legal” maradt.

A futómű tekintetében elől felfordított teleszkópvillát alkalmaztak, ami ma már elvárásnak minősíthető ebben a kategóriában. A hátsó futóműnél egy igen érdekes öszvér megoldást építettek be a fejlesztők. A lényeg az, hogy ötvözték a hagyományos központi rugóstagos felfüggesztést és az egyoldali lengővillát, mindezt a stabilitás érdekében dupla hátsó kerékkel ötvözve. A megoldás igen egyedinek nevezhető, mind stabilitás, mind pedig a tartósság szempontjából, ha a menetkényelem nem is a legmagasabb szintű, bár erre vonatkozóan panasszal nem élt a tulajdonos. Amire érdemes odafigyelni az a kerékcsapágyak holtjátéka: már új korában is jelentős, több millimétert is elérhet az értéke, de ez a használatot leginkább kedvezően befolyásolja, a gördülési ellenállás rendkívüli mértékben lecsökken általa.

A kormányzást megvizsgálva elmondható, hogy egy üzembiztos, kiforrott technológia került alkalmazásra. Itt is jelentős mértéket érhet el a kormánynyak csapágy holtjátéka, amely azonban szintén kedvező hatású az használatra. Alacsony sebességnél rendkívül alacsony kormányzási nyomatékot igényel, és rejtélyes módon (a tulajdonos a mai napig teszteli) nagy sebességnél sem lép fel a „chattering” jelenség. Ez a csapágy-holtjáték már szintén az új gépjárműnél jelentős lehet, de ez ne riasszon el senkit a vásárlástól.

Ami a kényelmi szintet érinti: a tulajdonos annak ellenére nem panaszkodott, hogy a gyártó láthatóan komolyabb hangsúlyt fektetett a tartósságra, mint az utazás kényelmére. Az ülésen a használat legapróbb jelei sem láthatók, a pilóta ülepét védő nadrágját az információk szerint ennek ellenére nem kell az átlagnál sűrűbben cserélni elhasználódás miatt.

A gép elektromos hálózata viszonylag egyszerűnek mondható, az egyetlen látványosság az igencsak informatív műszercsoport, amelyen sajnos a fokozat-kijelzőnek nem jutott hely, bár piaci igény sem mutatkozott még rá. A műszerekkel a tapasztalatok szerint probléma nem szokott jelentkezni, az egyetlen, talán típushibának nevezhető rendellenesség a műszeregység komplett eltűnése szokott lenni, a rögzítést szolgáló ragasztóanyag nem viseli el az alacsonyabb géposztályban versenyző pilóták által kifejtett „lebontó-igénybevételt”. Jelen példánynál a tulajdonosnak egyelőre sikerült eredeti állapotában megóvni a kijelzőpanelt…

A biztonsági szerelvények vonatkozásában viszonylag rövid a lista, talán a felhasználó rutinja az egyetlen, ami némi védelmet nyújthat, illetve az alacsony építés miatt a becsapódáskor a helyzeti energia mozgási energiává alakulása nem okoz komoly sérüléseket. A tesztelt modell idomzatán és a kormányvégeken látható kopásnyomok utalnak a komoly igénybevételre, de azt is jelzik, hogy a pilóta meglehetősen ügyesen kezeli a gépet, gyakori esések mellőzésével.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a modell beváltotta a tulajdonos (és a szülei) által hozzá fűzött reményeket, jó szolgálatot tesz a mindennapokban és a pályán is. Fenntartási költségei az utólagosan „felpimpelt” matricák beszerzési áraira korlátozódnak. A modell bekerülési költsége nem jelentős, utólagos felturbózása (amit talán nevezhetünk nyugodtan „customizálásnak”) révén egyedi, tartós és kiváló szórakozást biztosító masinává válhat.