A mullhollandi „kanyarvadászokhoz” hasonlóan kis hazánk sem nélkülözi hasonló mentalitású játékosokat: kis mese egy végül is probléma nélkül végződött „pályázásról”.

Az éppen autóba kényszerülő motoros halad az M7 autópályán. A tükörben feltűnik egy vakítóan hófehér fénypont. „Aha, nyilván gyári xenon, tutira nem utólag belefaragott, a szembejövőket és az előtte haladókat a tükörben elvakító utólagos szett…” – morog magában a sofőr. Felkészül a motoros elengedésére, majd amikor ismét a tükörbe néz, a fénypont sehol. Sebaj, folytatja a belső sávban az előzést, majd egyszer csak a jobb külső tükör szélén megpillantja ismét a fénypontot, ezúttal a leállósávon iparkodva, a jobbról megkezdett előzést a leállósáv megszűnése után az autópálya pihenőjébe vezető lehajtósávon folytatva. Ejha, mindegy… Miután a motoros a manőver befejezéseképp az ismét „váratlanul leállósávvá változó” lekanyarodósávból közvetlenül egy kamion előtt bevág a belső sávba, hősünk úgy gondolja végképp jobb lesz „megszabadulni” a rizikófaktortól, a jobb szélsőbe indexel és lelassít, majd hátradőlve nézi tovább az akrobatikus showműsort, ami nem is marad el.

A motor kb. 140 km/h-s tempónál beáll egy autó mögé 1 méterre és ezzel jelzi neki non-verbálisan, hogy húzzon már el a „csudába”. Az autós ijedten lehúzódik, majd a motoros elhaladása után visszavág a belsőbe. Ekkor azonban már index nélkül, és nyilván a tükörbe sem néz, mivel a motoros mögött haladó másik autó majdnem vészfékezésre kényszerül miatta. A motoros ekkor már kikerül a képből, legalábbis ezt hihette mindenki.

A fenti különszámból arra lehetett következtetni, hogy nagyon sürgős dolga akadt a motorosnak, ezért sietett ilyen halált megvető bátorsággal. Igen ám, de mikor leküzdötte az összes „lassú járművet”, kivágott az épp kezdődő autópálya-lehajtóra, majd ott elengedte a kormányt és mindkét kezével a dzsekijén matatva, lehajtott fejjel gurult ki a „versenypályáról”. Tán jelzett a tamagocsija, hogy etetés-idő van? Sosem tudjuk meg…

Egy dolog viszont biztos: a magánszám külső szemlélői és félig-meddig résztvevői egy újabb strigulát húzhattak be a motorosok bűnlajstromába. Arról szó sincs, hogy a rutintalanság nyomait lehetett volna felfedezni az önjelölt Valentino Rossi mozdulatain, de ez a hozzáállás ugyanúgy nem illik a közútra, mint a mullhollandi betyárok bénázásai. Arról nem is beszélve, hogy hajlamosak vagyunk az általánosításokra: ha egy autós csinálja ugyanezt, akkor mindenki szó nélkül nyel egyet, ha viszont egy motoros „powerkodik”, azonnal az összes kétkerekű vezetője a közutálat célpontja lesz egy darabig. Nem kellene okot adni rá…